A csípésekről

A jó idő beálltával megjelennek a szabadban a rovarok, és ezért egyre gyakrabban találkozunk rovarcsípéssel. Leggyakrabban a szúnyogcsípéssel, de egyre többször figyelhetünk meg kis apró bogarak okozta csípéseket, hangya vagy pókcsípéseket is. Általában kisebb-nagyobb mértékű viszkető, eritémás ödémát, duzzanatot látunk, és nagyon jellemző a csípés közepén látható kis pici bemélyedés, hámhiány:  a szúrcsatorna. Egyre többen (főleg a gyerekek) reagálnak helyi allergiás reakcióval, és ilyenkor egészen nagy, ijesztő duzzanatot, és a viszketés mellett fájdalmat is észlelhetünk.
Ha a kiütések nappal jelentkeznek, akkor a szabadban található rovarok okozzák, míg ha éjszaka jelentkeznek a pizsamával fedett testrészen, akkor bolha, vagy akár ágyi poloska csípésére is gondolhatunk. Nagyon fontos, hogy ne vakarjuk el a csípéseket, mert könnyen elfertőződhetnek, és ótvar alakulhat ki belőlük.
A kezelésük enyhébb esetben rázókeverék vagy Fenistil gél, bár utóbbi fény érzékenyít, ezért nyáron óvatosan alkalmazzuk. Súlyosabb esetben belső kezelésre is szükség lehet, elsősorban antihisztaminok adására. A közhiedelemmel ellentétben a calcium adása sem csípések esetén, sem allergiás reakciók esetén nem használ.
Tavasszal és nyáron figyelhető meg kisgyermekeken, főleg a végtagokon a  strophulus nevű bőrbetegség: ilyenkor apró, csoportosan elhelyezkedő viszkető, hólyagszerű kis kiütéseket látunk. Ez tulajdonképpen egy allergiás rovarcsípés: a kiütések közül csak egy-kettő a csípés, a többi pedig a bőrünk allergiás reakciója révén alakul ki. Nagyon tud viszketni, lassan múlik, akár hónapokig is fennállhat, és a kezelés ellenére is folyamatosan jöhetnek újabb bőrtünetek.
Jellemzően az egy és a nyolc év közötti gyerekeket érinti, és később ezt az érzékenységet a kinövik. Sokszor megfigyelhető ezeknél a gyerekeknél  egyéb allergia (pl. légúti), illetve az atópiás ekcémára való hajlam. Nagyon fontos, hogy a ne vakarják el a kiütéseket, mert nagy a felülfertőződés veszélye, főleg nyáron.
Kezelése során speciális, gyulladáscsökkentő rázókeveréket szoktunk alkalmazni, és a súlyosabb esetekben mindig szükség van antihisztamin adására is.
Ma már nemcsak az erdőben, hanem a parkokban, a kertben is gondolni kell a kullancs elleni védekezésre. A kullancs mintegy 2-3 milliméter nagyságú ízeltlábú, amely a bőrünkbe fúródva táplálkozik.    A csípés azért veszélyes, mert a kullancs, mint vektor, különféle kórokozókkal fertőzhet meg minket.
A kullancs által terjesztett legveszélyesebb betegség a vírus okozta agyhártya- és agyvelőgyulladás, ami után sajnos nem ritka a maradandó bénulás, de előfordulhat halálos kimenetel is. Az agyvelőgyulladás ellen sikeresen védekezhetünk védőoltással: ez egy három oltásból álló oltás sorozat egy éven belül. A védettség a második oltás után kezd kialakulni.
A kullancs nemcsak virus, hanem baktérium okozta fertőzést: a Lyme-kórt is terjesztheti. Az esetek nagy részében ez egy jellegzetes bőrtünettel indul, ez az ovális vagy kerek vándorló bőrpír, melyet később, ha a megfelelő kezelés elmarad, izületi, idegrendszeri vagy szívpanaszok követik. Az időben felfedezett Lyme-kór antibiotikum adására száz százalékban gyógyítható.
Sokszor a páciens nem is emlékszik arra, hogy kullancs csípte meg, ezért bármilyen bizonytalan eredetű bőrpír esetén forduljunk szakemberhez!